A mentor

Először is szeretném megköszönni nektek azokat a pozitív visszajelzéseket, és hasznos tanácsokat, melyeket az első két rész során kaptam Tőletek! Remélem lelkesedésetek nem lankadt le, hisz itt egy új rész. [Közérdekű: mostantól a részek kb. heti rendszerességgel jelennek meg]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Végre sikerült kikerülnünk a kamerák kereszttüzéből, és fel tudtunk szállni a vonatra. Ez nem egy egyszerű vonat, ez egy luxusvonat volt. Kristálycsillárok, bársonykanapék, óriási lakófülke, az étkezőkocsi dugig volt kajával, és egy kb. tíz fős személyzet, aki minden szavunkat lesi. Nem éltem szegény családban, szerencsés voltam, mert soha semmiben nem szenvedtem hiányt. Nem éheztem, nem fáztam. De a kapitóliumi jómód és a körzet-beli jómód között nagy különbség van. Akármennyire is elítélő vagyok a Kapitóliummal szemben, meg kell hagyni, hogy meg tudnám szokni ezt az életszínvonalat. De tudom, hogy nem kell beleélni magam. 5 napig élvezhetem ezt, degeszre zabálhatom magam, és után nomád körülmények közé csöppenek, ahol meg is halhatok. De ha megnyerem, akkor folytathatom ezt a fényűző életmódot. Bemegyek a lakófülkémbe. Hatalmas ágyamra lehuppanok, és bekapcsolom a tv-t, ahol éppen kezdődött az Aratás összefoglaló műsora. Elkezdtem nézni az adást, hisz nem árt feltérképezni az ellenfeleimet. Őszintén szólva: nem esett le az állam. A mezőny nem túl erős. Van pár keményebb fazon, de ők sem tűnnek túl veszélyesnek. Talán majd a hivatásosokkal kötök szövetséget. A kiválasztottak közül Nataliet és saját magam tartom a legesélyesebbnek, de Natalievel semmiképp sem szövetkeznék. Ennek több oka is van:

1. Kiszámíthatatlan

2. Valamiért úgy érzem nem komál engem

3. Előbb utóbb meg kellene ölnöm, és a körzettársadat nem szívesen gyilkolod meg;

Ennek ellenére mégis meg kellene ismernem, és megtalálnom a gyenge pontját. Mert hiába mutatja magát erősnek, tuti neki is van valami, ami által sebezhetővé válik. Kiballagtam az étkezőkocsiba. Az asztalnál egy idősebb néni ült, a neve Mags volt. Ő a leendő mentorunk. Nem tudom, hogy hanyadik viadalt nyerte meg, de már régen tette az biztos, és azt se tudom hogyan győzött, mert mindenki a mérhetetlen kedvességéről beszél.

- Szervusz, Finnick! - köszöntött mosolyogva

- Jó estét!

- Sajnálom, hogy így alakult, de azon vagyok, hogy minél jobban felkészítselek a Viadalra.

- Köszönöm. Én is megteszek bármit amit mond - jelentettem ki. Ebből a nőből akkora szimpátia. és kellő komolyság áradt, hogy már két mondat után elkezdtem tisztelni őt, pedig eddig semmit sem tudtam róla.

- A te érdeked, hogy választasz. Úgy látom idén csak rajtad tudok segíteni.

- Natalie?

- Meglátta, hogy én vagyok idén a mentor, és úgy döntött, hogy egyedül készül.

- De miért?

- Gondolom edzettebb és fiatalabb mentorra várt. De ez ilyenkor teljesen normális - nem értem Nataliet, hogy lehet ilyen kicsinyes. Mags nagyon tapasztalt, rengeteget tud a Viadalokról, és ahogy megtudtam, már 2 olyan mentoráltja volt, aki nyert.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld, Finnick. Inkább örülj, mert így többet tudok neked segíteni.

- Köszönöm.

- De most menj aludni, és holnap majd folytatjuk a beszélgetést.

- Rendben. Jó éjt, Mags!

- Jó éjt, Finnick!

Természetesen nem tudtam aludni. Natalien kattogott az agyam, és egyre jobban körvonalazódott a fejemben, hogy talán mégis megérdemelné azt, hogy megöljem. Mags a lehető legjobb. Apropó Mags. Nagyon izgatta a fantáziámat, hogy vajon hogyan nyerhetett. A szobámban, a tévé alatti polcon az összes Viadal összefoglaló filmje ott volt kazettákon. Lapozgattam a lemezek között, és egyszer csak megtaláltam: "14. Éhezők Viadala-Győztes: Mags ..." Egyszerűen elámultam. Mags gyönyörű lány volt. Hosszú szőke haja volt, és akkor is mosolygott. A gyilkolástól nem félt, de csak akkor ölt, mikor muszáj volt, de akkor is nagyon kifinomult volt. Emellett remekül rejtőzködött, és jó szövetséges volt. Szerintem az övéké volt a viadalok történetének legnagyobb (10 fős!!!) szövetsége. Barátságossága majdnem a vesztévé vált, hiszen "szövetségesei" ezt próbálták kihasználni, de Mags még időben kapcsolt, és lelépett. Innen már sima útja volt a győzelemig. Kikapcsoltam a tv-t, és rádöbbentem: Mags a példaképemmé vált.